Péder községben az Európai Bizottság által támogatott pályázat kerül megszervezésre, mely az „Európai Polgárok Párbeszéde“ elnevezést viseli. A két szakaszos projekt megvalósításában négy ország vesz részt társszervezőként: Szlovákia, Magyarország, Románia és Szerbia.
Az első szakaszban egy nagykiterjedésű, nyílt párbeszédre kerül sor a partnerrégiók polgárai között, melynek témái:
az EÚ politikájának hatása a polgárok mindennapi életére
Az előnyök, amit az EU teremtett értékek, jogok és lehetőségek hoznak számomra
Hogyan tudok hozzájárulni az európai szabad, biztonságos és igazságos területének fejlődéséhez
Hogyan hatnak a döntéshozatali hatáskörök és a folyamatban lévő európai politikák a helyi viszonyokra és az európai szempontú helyi kérdésekre
A pályázat része a közös projektek létrehozása és a partnerrégiók bemutatása is. A régiók prezentálásának és a projekt témáihoz kapcsolódó párbeszédeknek, fórumoknak remek színtere a pályázat céljainak segítésére létrehozott weblap.
A projekt második szakaszában a partnerrégiók 120 képviselője találkozik Péderben május 15. és 18. között. A találkozó célja a személyes kapcsolatok kialakítása, a projekt témáinak megvitatása, a közös pályázatalkotás és nem utolsó sorban a partnerrégiók folklórjának, gasztronómiájának megirmerése. Lehetőséget biztosít a további kultúrális, társadalmi és gazdasági együttműködés megtervezésére. A pályázat keretében ökumenkus istentiszteletre kerül sor a péderi református templomban és Péder község testvértelepülési szerződést is köt a romániai Szilágynagyfaluval.
PROJEKT PARNEREK:
Мађарско културно душтво „Делибаб“ основанo је 1992. године, са циљем неговања традиције и културе мађарског народа. Веома брзо Друштво је преузело главну улогу у развоју аматеризма у Сенти. Друштво функционише као једна велика породица, која има 18 чланова. Друштво чини ансамбл од 5 људи, који свирају цитру (традицонални мађарски народни музички инструмент) и хор, који броји 12 чланова. Ансамбл и хор заједно наступају. Неизмерна љубав и спремност чланова да негују традицију свог народа кроз песме и свирке, који се овим послом баве волонтерски, савлађују сваку препреку која се наметне током рада. Велику помоћ у свом раду друштво добија од општине Сента.
Главни циљ културног друштва је очување и неговање традиције мађарског народног старалаштва, као и упознавање те традиције у нашој земљи као и у иностранству.
Мађарско културно душтво „Делибаб“ је учествовало на многобројним манифестацијама у Сенти, као на празнику града Сенте, у ускршњим и божићним програмима, на празнику новог хлеба, на жеталачким данима, и многобројним позивима градоначелника општине Сента на отварању свечаних седница, итд.
Друштво је више пута умало наступ у Мађарској, као у Будимпешти, Кечкемету, Геделеу, Чорвашу, Кецелу, Ходмезевашархељу, Морахалому, Деску, Чатаљу, Дебрецину и Сазхаломбати.
Успеси Мађарског културног душтва „Делибаб“ су следећи:
- 1995 године у Буђију–Мађарска, на Међународном такмичењу освојен је златни плакет 1998 године на манифестацији „Ваш Лајош“ освојен је златни плакет и тиме омогућен наступ у Будимпешти на сусрету Карпатких народа
- 2001 године у Трешњевцу на такмичењу „Gazdag ag” освојено је прво место
- 2004 године у Солноку добијен је орден „Мађарске заставе“
- У Чорвашу 2004 и 2005 године освојено је друго место, а 2006 године прво место
- 2006 године на такмичењу „КОТА“ наше удружење је добило класификацију најбољег мађарског културног друштва
- 2008 и 2011 године на класификационом такмичењу „КОТА“ освојен је државни златни орден
- 2009, 2010 и 2011 године друштво је учествовало на Балкан фолк фестивалу у Булгарији.
- Од 2007 године Мађарско културно друштво „Делибаб“ је члан Савеза културног друштва војвођанских Мађара.
Péder
Péder a középkorban virágzó település volt, már 1317-ben templommal bírt. A török hódoltság korában az Erdélyi fejedelemség kebelébe tartozott, így nem volt kitéve sem a török hordák, sem a királyi csapatok pusztításának. Az 1715-20-as években – valószínűleg a pusztító járványok következtében – teljesen elnéptelenedett, ezért újra kellett népesíteni. Ez a 18. század folyamán református magyarok betelepítésével valósult meg. 1772-ben már 9 jobbágyot és 9 zsellért írtak össze Péderben.
A 19-20. század fordulójának amerikai kivándorlási hulláma Pédert sem hagyta érintetlenül. A többség néhány év elteltével visszajött, de olyanok is vannak, akik végleg kinnmaradtak. 1944-ben Péderből is deportálták a zsidókat. Néhány hónappal később, 1945 februárjában a munkaképes férfi lakosság egy részének összegyűjtésére és elszállítására is sor került a Vörös Hadsereg által. Oroszországi kényszermunkára 14 férfit vittek, többségük aztán idővel visszatért, ketten odavesztek.
Az 1960-as, de különösen az 1970-es években innét is jellemző volt a fiatalok elvándorlása, mert nem kaptak építkezési engedélyt. Ezért sokan a közeli városokban, például Szepsiben telepedtek le. 1981-től ez a rendelkezés megszűnt, újra építkezhet, aki akar. A lakosság számának csökkenését azonban még nem sikerült megállítani.
Felsődobsza
A falu helyén már a bronzkorban éltek emberek. Erről tanúskodnak a község fölötti Várdomb több korszakot feltáró régészeti leletei, melyeket a Nemzeti Múzeumban őriznek. A település Dubuchya alakban szereplő nevét csak az 1500-as évekből származó oklevelekből ismerjük. Tudjuk, hogy a község már az 1200-as években is létezett. A királyné által létrehozott német telepes falu volt, e mellett több más közeli faluval együtt a Vizsolyi ispánság felügyelete alá tartozott.
1422-ben 22 jobbágyportája volt. A törökök Felsődobszát 1635-ben lerombolták, aztán a terület a XVIII. század elején ismét benépesült, sőt jövedelmező malmot is működtetett. A XIX. század elején 100-nál több háza, és közel 1000 lakosa, valamint jelentős bortermelése, és kiemelkedő juhtenyésztése volt.
A községbe az 1930-as évek elején vezették be a villanyt, majd községházával és vágóhíddal is gazdagodott a település. A Hernádon 1911-ben létesített vízierőművet korszerűsítették, amely még napjainkban is üzemel. 1945 után a megalakult és jól működő Takarékszövetkezet sokáig fontos szerepet játszott a falu gazdasági életében. Később a lakosság egyre nagyobb hányada a városi iparban helyezkedett el.
Nuşfalău (Syilágynagyfalu)
Szláv vagy avar temetkezési hely, a Bánffy család székhelye, XV századbeli templom, XVI századbeli iskola ez mind egyetlen település, Szilágynagyfalú kínálata. Első említése 1213-ban keltezett aktákban szerepel. 1660-ban a háború és járványok miatt szinte teljesen elnéptelenedik a település, de újra erőre kap. Lakói vendégszerető emberek.
Szilágynagyfalu - románul Nuşfalău - Szilágy megye nyugati részén, a Tisza vízrendszeréhez tartozó Berettyó felső folyása mentén, a Berettyó-felvidéken, fontos utak csomópontjában fekszik, 215 méter tengerszint feletti magasságban. Területe 3670 hektár, a legutóbbi, 1992. évi népszámlálás szerint lakosainak száma 3365 fő, a megye harmadik legnagyobb települése. Református magyarok lakják. 1968-tól négy település - Szilágynagyfalu, Szilágybagos, Szilágyborzás és Bürgezd - közigazgatási központja. A honfoglalást megelőzően területén avarok és szlávok éltek. Korai jelenlétüket a falu határában levő temetkezési halmok, a kurgánok, valamint számos víz- és településnév - Kraszna, Bisztra, Kaznacs és így tovább - bizonyítja.
